2011. október 20., csütörtök

Asszony a kútban és egyéb „történelmi történések”

„Nincsenek vesztes játszmák, csak vesztes játékosok” avagy
„A magyar nép felemelkedése érdeklődés hiányában elmaradt.”
(saját mondásaim)


De kezdhettem volna azzal is, hogy „Segíts magadon, Isten is megsegít.”
Ebben a régi népi bölcsességben minden benne van…

Megint magával ragadtak a külvilág és belvilág történései, de mielőtt beszámolnék róluk dióhéjban, nem hagynak nyugodni a gondolatok, melyek fenti idézeteket ihlették.

Megmozdult a világ. Ébrednek az emberek. Itthon is, bár igen lassan. Néhány hete békés tüntetésre mentünk a devizahitel károsultak ügyében. Petíció átadására is sor kerül. Végre történik valami! Erre alig lézengtek. Én meg azt hittem, nyüzsögni fognak az érintettek. Tudtommal igen szép számmal vannak. Hol vannak? Na, ekkor mondtam a mellettem álló barátaimnak a fenti idézetet: „A magyar nép felemelkedése érdeklődés hiányában elmaradt.” Azóta szállóigévé vált nálunk.
Szombaton (október 15-én) a „Világforradalom a valódi demokráciáért” részeként Budapesten is meghirdették a békés megmozdulást. Mikor odaértünk az Erzsébet térre 3 óra után, azt hittük, rosszkor, rossz helyre jöttünk: gördeszkázó fiatalok, ki tudja hová siető emberek, turisták a kávéházban. Hol vannak a szervezők és a tüntetők? Végül is a Gödörben megtaláltuk őket, sőt „véletlenül” pont egy „zöld technológiák” témájú csoportbeszélgetésbe cseppentünk. Estére, a fáklyás felvonulásra kisebb tömeg is összegyűlt (bár a külföldi létszámhoz és a magyarországi viszonyokhoz képest elenyésző), és összefutottunk néhány kedves barátunkkal, aminek nagyon örültünk. Ugyanazokkal az arcokkal, akikkel általában összetalálkozunk a hasonló rendezvényeken. 

"Világforradalom a valódi demokráciáért"
Békés demonstráció 2011. október 15.

Ébredjetek, EMBEREK! Ne aludjátok át ezt a történelmi időszakot, mi alakítjuk a világot olyanná, amilyen!
Bízom benne, és azt is tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk, hogy hatványozódni fog a létszámunk. Ha mindenki felébreszt egy-két embert maga körül. Csak hát az emberek utálják, ha kéretlenül ébresztgetik őket. Sőt, párom kedvenc mentorát, Sanyit idézve: „Aki úgy csinál, mintha aludna, azt egyáltalán nem lehet felébreszteni.” És itt Magyarországon eléggé „homokba dugjuk a fejünket” állapot van mostanában. Pedig higgyétek el, ez az ébresztő sokkal finomabb, mint ami megtörténhet, ha megvárjuk, amíg a környezet vagy a gazdasági/társadalmi rendszer összeomlása ébreszt majd fel minket.

Sajnos a saját szupervályogos pályafutásunk során is sokszor azt tapasztaljuk, több elszántságra, több cselekvésre lenne szükség. Hányszor, de hányszor hallottam ezeket a szavakat:
„Igen, ez az, amire évek óta vártam! Fantasztikus! Az az álmom, hogy egy szupervályog házban éljek! Nagyon szeretném megtanulni.”
Zene füleimnek ez a mondat, hiszen ezen dolgozunk egy éve, ezzel kelek, ezzel fekszem, hogy hogyan válhasson valóra ez az álmunk. Csak hát az a fránya pénz! Meg a kitartás. És az összefogás… És  lemondóan elballagnak a lelkes emberek… és vágyódnak tovább. Pedig mi már mindent kitaláltunk, amivel korlátozott lehetőségeinkhez képest segíteni tudunk azoknak, akik nem tudják teljes egészében kifizetni a tanfolyam árát. Ilyen olyan kedvezményeket, részletfizetést, suskás, ökobankós fizetést, barter lehetőséget, ledolgozást, eszközökben, termékekben való fizetést. Ha más nem, ott van valakinek a két keze munkája, vagy csak akad valakinek házi lekvárja, amit én boldogan elfogadok, mert mostanság sajnos egy csepp időm sincs a befőzéssel foglalkozni. (Hogy csak egy példát említsek.) Mindent azonban nem tudunk forintban sem elengedni, mert nekünk is azzal kell fizetni a költségeinket, de már így is magasan felülmúljuk kedvezményeinkkel bármilyen más szolgáltatást vagy vállalkozást. Íme egy ellenpélda: http://www.kovet.hu/view/main/267-1492.html.

Egy kis anekdota: Van egy barátnőm. Történt egyszer, hogy nem volt munkája, elfogyott a pénze. Fogta hát magát, és számba vette a felesleges dolgait, illetve azokat, amelyek ugyan nem feleslegesek, de alapvetően nem életbevágóak, tudja őket nélkülözni, le tud róluk mondani. (Szinte mindenkinek tele van ilyenekkel a lakása, erre mérget veszek!). Lefotózta őket és szépen feltette őket a Vaterára. Apránként eladogatta őket, és gyűltek az ötszáz, ezer, pár ezer forintok. És mellesleg sugárzó arccal mesélte, milyen jó érzés volt megszabadulni attól a sok cucctól, amire neki már nem (igazán) volt szüksége, vagy csak foglalta a helyet. Az is elégedettséggel töltötte el, hogy nem kidobta őket, hanem eladta, így a szeméthegyek növelése helyett másnak még hasznára váltak. Arról nem is beszélve, hogy az átmeneti problémáját is megoldotta, azaz annyi pénze is bejött, amelyből átvészelte azt a nehéz időszakot. Nem érezte rangon alulinak, hogy eladja a dolgait, és így rakosgatja össze a pénzt (pedig magasan képzett, és meglehetősen jól hangzó szakmája van), nem várt segélyekre vagy, hogy valaki majd megsegíti. Kreatív volt, és áldozatot is hozott, hogy lemondott egyes dolgairól, azért, hogy ki tudja böjtölni azt az időt, amíg újra rendbe jönnek a dolgai. Nem adta fel… és hamarosan álmai munkáját is megtalálta. „Segíts magadon… mert nincsenek vesztes játszmák, csak vesztes játékosok.”

Az én üzenetem és biztatásom mindenkinek, saját magunknak is :):
Segíts magadon és élj a lehetőségekkel! 
Ha vágysz valamire, dolgozz rajta/érte, ne várd, hogy majd valaki megsegít, az öledbe pottyantja. Azt segíti meg a sors (vagy Isten vagy az univerzum), aki tesz is érte, sőt áldozatot is hoz, ha szükséges. Legyél kreatív és nyitott, a segítség néha nem várt helyről és módon érkezik (l. pl. előző blogbejegyzésemben a lakókocsis esetet). Persze én is szoktam csüggedni, elkeseredni. Ilyenkor erősítem magam a kedvenc elsődlegesemmel (iránymutatómmal): „A dolgok a lehető legjobban alakulnak a számomra :)!” (Még ha pillanatnyilag másként is fest a dolog… l. előző lakókocsis példa, azaz egy beázás nem az, ami első látásra pozitív dolognak tűnik.) Ha pedig fejtörést okozó probléma előtt állok: „Még ma megtalál a legjobb megoldás, és be is engedem :)!” Utóbbi kiegészítés igen fontos. Sokszor elkeseredésünkben nem is vesszük észre a megoldást… így aztán a „mentőangyal” csalódottan elkullog: „Ez a tökfej észre sem vett… hát hogy segítsek akkor rajta?!”
És nem utolsó sorban segíts, támogass másokat. Szolgálj, végezz önkéntes munkát is, és meglátod, téged is megsegítenek mások. Ezt az alapelvet valljuk a szupervályog-ügy esetében is, törekszünk arra, hogy így működjünk. Ezért is adtam ezt a címet - Támogass, hogy támogathassunk! - a honlapon annak az oldalnak, ahová feltettem a támogatási rendszerrel kapcsolatos felhívásunkat, lehetőségeket.


Visszatérve a történésekre: Sok-sok jó dolog, kisebb-nagyobb előrehaladás is történt az elmúlt hetekben, igaz újabb akadályok is felmerültek.

Csíkföldön ezerrel dolgoztunk, hogy elindulhasson a Szivárvány Falu Projekt (a majdani szupervályog bemutató és oktató központ), és végre ott tarthassuk a tanfolyamokat. Közben kiapadt a kutunk, kiderült, hogy évekkel ezelőtt beomlott, és elzáródtak a járatok, nem tud újra feltöltődni vízzel. Újabb nem várt akadály (víz kell az ott léthez, az építéshez), és kiadás… és még nincs megoldva a dolog, mert a tisztítás során kiderült, hogy egy oldalsó, kisebb barlang miatt további kútgyűrűket kell bele csináltatni és leengedni, mert anélkül nem lehet tovább tisztítani és mélyíteni. Erre már végképp nem maradt keretünk.
Viszont kíváncsiságunknak engedve mindketten leereszkedtünk a kút mélyére. Nem mindennapi izgalom a 15 méter mély szűk akna aljára leérkezni (kötélre rögzíttet létra segítségével), és felnézni a magasba, ahol egy kis kerek fényfolt jelenti csupán a kút tetejét, a felszínt. Még elismerést is begyűjtöttünk, mert ők (a kúttisztítók) még olyat nem láttak, hogy a kúttisztítást megrendelő maga ereszkedik le a kútba dolgozni egy kicsit (Zoli ugyanis maga is beszállt a kútmélyítő vájármunkába), de olyat aztán végképp nem, hogy egy nő lemenjen!

Asszony a kútban...
 
 
Bár a tanfolyam sajnos elmaradt, elkészült a komposzt WC-nk (alomszék), ami nagyon jól szuperál, és a földmunka is megvolt. Megvan a vízszintes „terasz”, ahová az első mintaépítmények kerülnek majd.
A felmerülő kihívások, feladatok során egyre több helybéli embert ismertünk meg, nagyon jó volt látni azt az egészséges és segítő hozzáállást, amellyel a faluban fogadtak minket. A polgármestertől a falu lakóin keresztül a különféle mesteremberekig.

Közben pedig szerencsénk volt két mintagazdaságot is megtekinteni. Az egyik egy „Ökológiai gazdálkodás a gyakorlatban” c. konferencia volt a somogyvámosi Krisna-völgyben. A másik pedig egy domonyvölgyi biogazda - nyugdíjas korú, de testileg és szellemileg „üdezöld” - házaspárnál tett látogatás volt, ahová nyolcad magunkkal önkéntesként mentünk a gazdaság őszi munkáiba besegíteni. Fantasztikus élményben, nagyon meleg fogadtatásban volt részünk, és nagyon jó gondolkodású és kisugárzású emberekkel ismerkedtünk meg mindkét utazás és találkozó során. Somogyvámosban „Hármas szorításban az emberiség” c. előadásában Vida Gábor ökológustól újabb adatokat és figyelemreméltó gondolatokat hallhattunk a környezeti, gazdasági és társadalmi válságról és az ember „túlbecsült önbizalmáról”, ahogy a világ dolgait kezeli. Domonyvölgyből pedig illatos bazsalikommal, korianderrel (ami szívem csücske), zamatos zöldpaprikákkal felszerelve érkeztünk haza. Krisna-völgyben pedig novemberben várnak vissza egy kis csicsókagumóért és hogy beszélgessünk arról, miben is tudnak ők segíteni azoknak, akik ökofalut szeretnének alapítani.

Ökrös szántás - Krisna-Völgy
Domonvölgyi csendélet

Várva várt hírek és emberek is betoppantak az életünkbe, reméljük, jó irányba lendítik a szekerünket mindannyiunk örömére. Például lelkes és aktív építész-statikus formájában, de nem várt hír az is, hogy Csíkföldön a szomszéd telek eladóvá vált. Ez nagyon fontos cél, hogy a jelenleg vékonyka terület szélesebb legyen és alkalmasabbá váljon a bemutató falucska számára. Fel van adva a lecke, hogyan lesz meg erre a keret.

Ha mi jól haladunk, és megérkezik a kellő támogatás is - nyitottak vagyunk honnan és milyen formában :) -, akkor a szupervályog-ügy is halad, és elérhetővé válik minél több ember számára. 

További fotók és hírek a Facebook Szupervályog és Földépítészet csoportban.

************

A Szuper-Blog eseményei két idősíkon mozognak:
1) Az egyik szálon a szupervályog-technológia hazai bevezetésének háttértörténete fut: azoknak az eseményeknek a láncolata, amelyek attól az elhatározástól, hogy kutató-orvosi és tréneri pályámat elcserélem egy másik - bár szintén alapvetően a tanításnak és kutatásnak szentelt - munkáért és küldetésért, a blog indulásáig eltelt időben történtek.
2) Minden második bejegyzésben pedig a szupervályog munkacsoport jelenlegi tevékenységét, az aktuális eseményeket, történéseket írom le a naplómba.