Na szóval,
szépen belemerültünk itt ebbe az osztálymicsodába, és zajlik a politikai élet. Végre!
(Politika=közélet.
Ezt azok kedvéért hangsúlyozom, akik itt rögtön be is csuknák az oldalt, „Én nem politizálok!” felkiáltással. Dehogynem
politizálsz! (Már bocsánat a tegeződésért.) Ha így állsz hozzá, azzal passzív
politikát folytatsz, azaz másokra bízod, hogy döntsenek az életedet komolyan
befolyásoló dolgokról. Hm…Te tudod. De az már bajosabb, hogyha az aktuális
választott (pontosabban szólva magukat megválasztó) vezetőink éppen orbitálisan
pofátlan politikát folytatnak, és elb…altázzák az életünket és a gyerekeink
jövőjét, a nempolitizálók pedig rájuk hagyják. Hát az… ne szólj szám… vétkesek
között cinkos… Bocsi, ha ennyire szigorúan vélekedek erről, de attól még ez bizony
felelősség. Zárójel bezárva.)
Egyik friss
élményem indította el bennem a következő gondolatokat:
Egy
vélhetőleg „hardcore jobboldali” Facebook ismerősöm (igaz, gőzöm sincs, hogyan
vált azzá, mármint ismerősömmé, pláne hogy igen bátor módon álnéven firtatja mások
politikai nézeteit) a minap engem hardcore baloldalinak titulált***, és csak
nem hagyott nekem nyugtot, hogy mit gondolok a 2006-os eseményekről a mostani
történések tükrében. A következő választ írtam neki:
"Tartok
tőle, hogy nem fog tetszeni a válaszom: "Nem érdekel a téma" (Gyalog
galopp). Nem szeretném az értékes időmet és energiámat arra fordítani, hogy
melyik párt(oldal) csinálja rosszabbul. Egyetlen dolog érdekel: hogy MI hogyan
csináljuk jobban, pártoktól függetlenül."
„Segítség,
elnyomnak!” https://coub.com/view/9pyu
Gondoltam, megosztom
ezt a véleményemet a Facebookon is, hogy az értelmetlen pártvitákba és a
másokra mutogatásba merülő honfitársaimat leszereljem.
***Nem
szívesen tolok másokat ilyen-olyan kategóriákba. Csak a vicc kedvéért írtam az
ismeretlen ismerősömet jobboldalinak, annyira mulattatott, hogy hardcore
baloldalinak nevezett. Hogyan is jön ahhoz, hogy eldöntse, miben hiszek?! Mindenesetre többször hangsúlyoztam már, hogy
nem hiszek sem a jobb, sem a baloldalban, és amúgy magában a pártpolitikában
sem. Szerintem nem túl bölcs dolog a jobb kontra bal, kelet kontra nyugat, spiritualitás kontra tudomány jellegű megosztott/megosztó gondolkodás. (Sosem értettem például, hogy miért kell nekünk letennünk a nagy esküt, hogy a térképen tőlünk keletre avagy nyugatra lakók táborába tartozunk. Mindkét égtáj felé vannak olyan értékek, amelyek nagyon is követendők, és olyan dolgok, amelyek nagyon nem. Különben is ott van még az észak és a dél :-)!)
(Eszembe
jutott egy vicces Facebook csoport, akik magukat „Banánt a száránál felbontók”
csoportjának nevezték magukat (vagy valami ilyesmi). A harcos csoport több
pontból álló kiáltványában szögezte le, hogy tagjai miért is határolódnak el
azon balga… honfitársaiktól, akik a banánt a másik feléről kezdik meghámozni…
Nagyon fején találták a szöget, mindezt humorba ágyazva, ami külön érdem.)
Visszatérve
az oldalakra: Ahogy nem szeretném, ha kioperálnák a jobb agyféltekémet, mert én
a balra esküszöm, úgy azt sem szeretném, ha a nyugat és a kelet értékeit versenyeztetnénk,
sőt azt sem, ha a szellem legyőzné az anyagot, a férfi a nőt, vagy fordítva. Csakhogy
az emberek (többnyire) nem tudnak mit kezdeni a magamfajta „középutasokkal”.
Ezt hamar megtapasztalhatja az, aki megpróbálja kibékíteni a két felet: Bizony
egykettőre átpenderítik a másik oldalra, attól függően, hogy éppen melyik oldal
harcos hívével próbál eszmét cserélni.
Szóval jelen
politikai helyzetben simán megkaphatom egyidejűleg a hardcore jobbos és balos
jelzőt. Hogy miért is kaptam meg mégis inkább a balt? Ennek az az egyszerű oka,
hogy jelenleg a jobb oldal van uralmon, és most éppen ők cseszik el az
életünket, ezért ellenük emeltem szót. Ez természetesen semmit nem von le a másik oldal, azaz az ellenzék „érdemeiből”.
Fent
bemutatott polarizáció jelen korunk egyik rákfenéje. Felüti a fejét az élet
összes területén, vallástól, gender témától kezdve az élet egyszerűbb kérdésköréig, lásd
húsevők kontra vegák, banánt száránál bontók kontra... Nézz csak körül alaposabban… Ha egyszer
észreveszed, hamar rááll majd a szemed, és remélem, igyekszel visszabillenteni a
dolgot az egyensúlyi helyzetébe. Mert mondanom sem kell, hogy a polarizáció elharapózásának
súlyos következményei vannak: ellenségeskedés, gyűlölködés, sőt gyilkolás és
háború a „szent” meggyőződések nevében.
Aki szeretné
jobban megérteni a polarizáció jelenségét, érdemes elolvasnia James Redfield
Mennyei prófécia sorozatának a negyedik kötetét (Tizenkettedik felismerés).
Nagyon szemléletesen mutatja be a regényben ezt a jelenséget.
