2018. december 19., szerda

Kelet-nyugat, jobb és bal…

Régen jártam itt a blogom környékén, de a jelen politikai események arra ösztönöztek, hogy „tollat ragadjak”. Nem mondom, hogy nehezemre esett, már úgyis hiányzott az írás :-).

Na szóval, szépen belemerültünk itt ebbe az osztálymicsodába, és zajlik a politikai élet. Végre!

(Politika=közélet. Ezt azok kedvéért hangsúlyozom, akik itt rögtön be is csuknák az oldalt, „Én nem politizálok!” felkiáltással. Dehogynem politizálsz! (Már bocsánat a tegeződésért.) Ha így állsz hozzá, azzal passzív politikát folytatsz, azaz másokra bízod, hogy döntsenek az életedet komolyan befolyásoló dolgokról. Hm…Te tudod. De az már bajosabb, hogyha az aktuális választott (pontosabban szólva magukat megválasztó) vezetőink éppen orbitálisan pofátlan politikát folytatnak, és elb…altázzák az életünket és a gyerekeink jövőjét, a nempolitizálók pedig rájuk hagyják. Hát az… ne szólj szám… vétkesek között cinkos… Bocsi, ha ennyire szigorúan vélekedek erről, de attól még ez bizony felelősség. Zárójel bezárva.)


Egyik friss élményem indította el bennem a következő gondolatokat:

Egy vélhetőleg „hardcore jobboldali” Facebook ismerősöm (igaz, gőzöm sincs, hogyan vált azzá, mármint ismerősömmé, pláne hogy igen bátor módon álnéven firtatja mások politikai nézeteit) a minap engem hardcore baloldalinak titulált***, és csak nem hagyott nekem nyugtot, hogy mit gondolok a 2006-os eseményekről a mostani történések tükrében. A következő választ írtam neki:
"Tartok tőle, hogy nem fog tetszeni a válaszom: "Nem érdekel a téma" (Gyalog galopp). Nem szeretném az értékes időmet és energiámat arra fordítani, hogy melyik párt(oldal) csinálja rosszabbul. Egyetlen dolog érdekel: hogy MI hogyan csináljuk jobban, pártoktól függetlenül."

„Segítség, elnyomnak!” https://coub.com/view/9pyu

Gondoltam, megosztom ezt a véleményemet a Facebookon is, hogy az értelmetlen pártvitákba és a másokra mutogatásba merülő honfitársaimat leszereljem.

***Nem szívesen tolok másokat ilyen-olyan kategóriákba. Csak a vicc kedvéért írtam az ismeretlen ismerősömet jobboldalinak, annyira mulattatott, hogy hardcore baloldalinak nevezett. Hogyan is jövök én ahhoz, hogy eldöntsem, ki miben hisz?! Pláne, ha ő maga másként látja. Mindenesetre többször hangsúlyoztam már, hogy nem hiszek sem a jobb, sem a baloldalban, és amúgy magában a pártpolitikában sem. Szerintem nem túl bölcs dolog a jobb vs. bal, kelet vs. nyugat, spiritualitás vs. tudomány jellegű megosztott/megosztó gondolkodás.
(Eszembe jutott egy vicces Facebook csoport, akik magukat „Banánt a száránál felbontók” csoportjának nevezték magukat (vagy valami ilyesmi). A harcos csoport több pontból álló kiáltványában szögezte le, hogy tagjai miért is határolódnak el azon balga… honfitársaiktól, akik a banánt a másik feléről kezdik meghámozni… Nagyon fején találták a szöget, mindezt humorba ágyazva, ami külön érdem.)


Visszatérve az oldalakra: Ahogy nem szeretném, ha kioperálnák a jobb agyféltekémet, mert én a balra esküszöm, úgy azt sem szeretném, ha a nyugat és a kelet értékeit versenyeztetnénk, sőt azt sem, ha a szellem legyőzné az anyagot, a férfi a nőt, vagy fordítva. Csakhogy az emberek (többnyire) nem tudnak mit kezdeni a magamfajta „középutasokkal”. Ezt hamar megtapasztalhatja az, aki megpróbálja kibékíteni a két felet: bizony egykettőre átpenderítik a másik oldalra, attól függően, hogy éppen melyik oldal harcos hívével próbált eszmét cserélni.
Szóval jelen politikai helyzetben simán megkaphatom egyidejűleg a hardcore jobbos és balos jelzőt. Hogy miért is kaptam meg mégis inkább a balt? Ennek az az egyszerű oka, hogy jelenleg a jobb oldal van uralmon, és most éppen ők cseszik el az életünket. Ez természetesen semmit nem von le a másik oldal, azaz az ellenzék „érdemeiből”.

Fent bemutatott polarizáció jelen korunk egyik rákfenéje. Felüti a fejét az élet összes területén, vallástól, gender témától az élet egyszerűbb kérdéseiig, lásd húsevők kontra vegák, és sorolhatnám. Nézz csak körül alaposabban… Ha egyszer észreveszed, hamar rááll majd a szemed, és remélem, igyekszel visszabillenteni a dolgot az egyensúlyi helyzetébe. Mert mondanom sem kell, hogy a polarizáció elharapózásának súlyos következményei vannak: ellenségeskedés, gyűlölködés, sőt gyilkolás és háború a „szent” meggyőződések nevében.  

Aki szeretné jobban megérteni a polarizáció jelenségét, érdemes elolvasnia James Redfield Mennyei prófécia sorozatának a negyedik kötetét (Tizenkettedik felismerés). Nagyon szemléletesen mutatja be a regényben ezt a jelenséget.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése