2011. augusztus 2., kedd

Erdőgereblyézők és szalmaépítők


„Elgondoltam már én sokszor, mi minden tudománya van a parasztembernek. Tudja, mikor kell szántani, vetni, aratni. Tudja, mire jó a mezőnek füve, virága. Tudja a csillagok járását, az idő fordulását, építi házát, megcsinálja mindenféle kézhez való szerszámát.” (Mesék Mátyás királyról)

Hát az én tudományom eddig egészen másféle volt… de ez az új tudomány, amivel az utóbbi hónapokban képezem magam, legalább ilyen izgalmas és sokoldalú. S ha jól belegondolok, ez sem szól másról, mint a világunk rejtelmeiről és kapcsolatáról az emberi testtel-lélekkel. Mindegy, hogy a katedra legfelső fokáról, avagy földközelből szemléljük is a dolgokat.

Szóval mostanság inkább szemlélem földközelből… azaz egészen pontosan Csíkföld-közelből. Ez lett a neve a Szuper-Birtoknak. A „szuper nevekből” már úgyis kezdett kissé sok lenni, és Csíkföld a maga szerény méreteivel és jelenlegi elvadult állapotával elég távol áll a szuper jelzőtől. De már így is gyönyörű! Mi legalábbis annak látjuk. Önzetlen barátunk, - a magyar szupervályog-történelem méltán őrzi majd a nevét, ha utólagos beleegyezésével majd ide is írhatom -, talált rá a telekre, sőt a vételárat is kölcsönözte. Így esett, hogy a sok-sok hónap után végre megvethettük a saját lábunkat is egy kis darabka finom agyagos földön, és megtehettük az első kapavágásokat, hogy kialakítsuk a majdani Szupervályog-Központot. Bár stílusosabb lenne a „lefektettük az első szupervályog-hurkákat” írni, de ott még nem tartunk. Egyelőre csak az erdőgereblyézésnél… No, de kissé előreszaladtam.

Csíkföld??! Az elnevezésnek voltaképpen semmi köze Csíkhoz, bár a táj szépséges domborulata akár Székelyföldre is utalhatna. Igazándiból barátunk, Birgés Dorka nevezte először „földcsík”-nak vékonyka, sőt igen cingár, ámde hosszú telkünket. Mire én eljátszottam a szavakkal: „földcsík”„csíkföld”… Még „Síkföldre” is asszociáltam, amely könyv kiérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy emlékszem a címére a közül a tömérdek sci-fi regénye közül, amelyet gyermekkoromban elolvastam.  De Csíkföld cseppet sem kétdimenziós, és cseppet sem lapos. Szépséges dél-nyugati lejtő a Gerecse karéjában. Igen… igen, Ő az, akiről az engedélyekkel kapcsolatban írtam. Kalandos úton-módon, de a miénk lett. Nem is lehetett volna másként, hiszen a Kívánságtábla alapján elrendeltetett. Végül elkezdtem magamban Csíkföldnek nevezni. Bár magam sem tudom, miért is, valahogy így tűnt jónak, anélkül, hogy különösebben törtem volna rajta a fejemet. 


Kissé kevésbé szürke, az utóbb napok özönvize után ígéretesnek látszó napon, párommal és két barátunkkal nekiindultunk Csíkföld birtokbavételének. Naná, hogy Dorka volt az egyik. Csak most jöttem rá, hogy a szupervályogról is tőle hallottam először, és hosszú kihagyás után itt is velünk volt, az elsők között a szupervályog-telek kialakításának munkálataiban. Másik barátunk Romhányi Nóri volt, akinek keze munkáját dicsérik az első szupervályog házikó makettek, amelyeket most már ország-világ is láthatott a Duna TV jóvoltából.

Nekiláttuk kitakarítani a területet. Zoli már egy hete a szerszámokat és eszközöket gyűjtögette, javítgatta, (ahogy az idézet mondja), én meg lestem az idő fordulását… A telek alsó része erdőszerű fás rész, a zöme pedig bokros-bozótos. Zoli vágta a csapást a felső bozótban, hogy fel tudjunk sétálni a telek tetejére gyönyörködni a panorámában, illetve hogy lemérjük, meddig is tart a „birtok” felső határa a domboldalon. A lányokkal mi az erdős részt takarítottuk… a kusza és zömében vézna fácskák és a nagyobbacska, vastagabb fák között próbáltunk igazságot osztani, melyikük az ígéretes, melyikük korhadt vagy kiszáradt, melyiket metsszük meg. Időnként kikértük a Bozót-Bíró (Zoltán) véleményét, aki korábbi lelkesen és hozzáértéssel nevelte a növényeket, fákat, amíg még volt kertje. A fák alól összeszedtük a tömérdek letört ágat, gallyat, és - mily szomorú! -, egy hatalmas szemét- és sittkupaccal is elkezdtünk megbirkózni, amelyet valamelyik jelzőkkel-most-nem-illetem szomszéd gondosan felhalmozott a saját telkének határain túlra valaki másnak a területére. Elkeserítő. Lassan tisztult az erdő, nőtt az ág- és bozótkupac… az eső pedig rákezdett, és végül újfent nyakig eláztatott és besarazott minket. Azért kezdett látszani a területen, ahogy apránként rendezettebbé válik (ha egyelőre nem is túl nagy) része. A nap végén a Nóri nevetve megjegyezte, hogy nem is tudta, hogy lehet az erdőt is gereblyézni. Ha jól belegondolok, négy „avatar wizard” ennél hatékonyabb eszközökkel is kitakaríthatta volna a területet, de hát akkor hová lett volna a kétkezi munka öröme, és az esti, minden tagunkat átjáró fizikai fáradtság! Hát így lettünk inkább bozót-bírók és erdő-gereblyézők…


Elcsigázottan, de elégedetten indultunk hazafelé, amikor is szembesültünk vele, hogy az idefelé még járható, egyébként egész rendes földút kerékvágta bordáiban úgy megült a víz és a sár, hogy az autó inkább szánkázott, mint gurult, időnként vészesen megközelítve az út széle melletti árkot. Igyekeztem elhessegetni magam elől a képet, amint autóstul lebucskázunk az út menti búzamezőre. Hangos örömkurjongatással értünk ki az országútra.

Hát így esett az első csíkföldi napunk.

A heti programot azután megkoronáztuk egy dombháznéző találkozóval a Szalmaépítők Egyesületének szervezésében Gyöngyöstarjánban. Jó volt megint nyitott gondolkodási, környezetszerető és -védő emberekkel megismerkedni, és jó volt megcsillantani a lehetőséget, amelyet a szupervályog és a szalma összeházasítása magában rejt.


Megint csak elégedetten nyugtáztam a napot kedvenc avatáros mondásommal: „A dolgok a lehető legjobban alakulnak a számomra…”

************

A Szuper-Blog eseményei két idősíkon mozognak:
1) Az egyik szálon a szupervályog-technológia hazai bevezetésének háttértörténete fut: azoknak az eseményeknek a láncolata, amelyek attól az elhatározástól, hogy kutató-orvosi és tréneri pályámat elcserélem egy másik - bár szintén alapvetően a tanításnak és kutatásnak szentelt - munkáért és küldetésért, a blog indulásáig eltelt időben történtek.
2) Minden második (avagy harmadik?) bejegyzésben pedig a szupervályog munkacsoport jelenlegi tevékenységét, az aktuális eseményeket, történéseket írom le a naplómba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése